#8
Eddig nem ismertem, de ez után a felvétel után behatóbban fogom tanulmányozni az előadó hölgy zenéjét...
#7
És tényleg jól sikerült minden. Ennél szebben nem is búcsúzhattam volna el a társulattól. A párizsi Nemzeti Táncszínházban rekordot döntöttünk, plusz mi voltunk az elsők a színház történetében, akiket rögzített és játszik a televízió. Azért ennek örülök, legalább tudom, hogy a többieknek lesz mit csinálni a jövőben is. Ja, és ma meglátogattam Edith Piaf-ot és Oscar Wilde-ot. Furcsa volt. Olyan pofátlannak éreztem magam, nem is vagyunk rokonok. Nem értem a turistákat, akik egy fotó kedvéért tapogatják a sírokat és hülyén vigyorognak...
Már nagyon várom a vasárnapot, mert végre otthon leszek és össze szorongathatom az én kis Csibémet, aki miatt megtapasztaltam, milyen is a honvágy.
#6
Tegnap a Montmarte-on töltöttem időm nagy részét, és eszembe jutott az Amelie csodálatos élete c. film. Emlékszem, amikor először láttam, rögtön bekerült az első 10-be. Aztán negyedszerre külön kategóriát kapott; több, mint egy film.
#5
Szóval kiderült, hogy 15 percre lakom a Louvre-tól, és 20 percre a Notre Dame-tól, nem is gondoltam volna, amikor elindultam ma reggel. Pedig csak egy drogériát kerestem, aztán a Szajna-parton lyukadtam ki. Az utolsó megmozdulásom/búcsúelőadásom a társulattal elég jóra sikeredik, ahogy eddig kinéz. És az milyen már, hogy el kell jönnöm Párizsba netezni:-) A főbérlővel való tárgyalásaim ez ügyben ugyan sikeresnek voltak mondhatók, de aztán kiderült, hogy valszeg eladja a lakást nyár elején és ha olyan helyre költözünk, ahol nincs bent a cég, akkor rács...tem. De ezt leszámítva minden rendben. KH persze szenved a net-hiánytól és a kábelTV is hiányzik neki, de egyenlőre le tudom kötni, mielőtt nagyon behisztizne:-) És attól, hogy ritkán írok, azért olvasom a szokásos blogokat. Spangli egyre jobban kutyásodik, néha tényleg olyan, mint egy kb egyéves kutyus. És egyre értelmesebb. Már póráz nélkül sétálunk, meg ilyenek. A kommunikációval voltak csak gondok, de most, hogy kezd megszokni minket, ritkán vannak csak félreértések. Elég furi családom lett ott Bpesten, de az enyém, és közeledve a fél évhez(ami nálam bűvös határ), egyre jobb. KH aztán a közös gyerek, most meg már a közös lakás is szóba jött. Sosem gondoltam volna magamról, hogy egyszer mindez nekem is bejön. Nna, ez 1 helyzetjelentés lett inkább, mint igazi poszt, de ez van...
paris je'taime
1 egész hét Párizsban. És a szobámban van wifi, és velem van a zén kicsi Lenövőm, szóval - hogy SD-nek is válaszoljak - minden ok, a héten bepótolom a lemaradást, becsszó! De nem ma. Utálok repülni, és szétmegy a fejem...
#3
Már több, mint egy hete nincs netünk a főbérlő ballépése miatt, szóval gondoltam azzal kezdem, hogy mindenkitől bocsi, de ahogy nézem, senki sem szaggatja az istrángot...
Bathory vs. A grófnő
Gondoltam összehasonlítom a filmeket. A tavalyi év(vagyis már tavalyelőtti) Bathory-ját, amit kiplakátoltak, aztán nem játszottak le sehol, nehéz volt megzereznem, de végre sikerült. És nagyon jól sikerült alkotást láttam, annak ellenére, hogy a magyarok keze is benne volt(bocs mindenkitől, aki nem így gondolja, de sztem kis hazánk nem tudott felmutatni semmi nézhetőt nagyjából a 90-es évek kezdete óta). A minap újra láttam a plakátokat a városban, remélem sikerült megegyezni a filmes-fejeseknek és moziban is megnézhetem. Aztán jött az A grófnő. Nos az összehasonlításos tervem itt dőlt dugába, mert nem tudtam végignézni. És habár ez el is döntötte az eredményt, ami nem túl igaszságos, amíg rá nem veszem magam újra, hogy végigszenvedjem. Juli Delpy-t megpróbálom csak a Két nap Párizsban után megítélni, mert ezzel a filmjével nálam alaposan lepontozódott.
két új lakótárs
Túléltem az ünnepeket, most már úgy néz ki, maradandó károsodást sem szenvedtem, úgyhogy ideje volt írnom ide is. Aztán meg lassan pótolom az olvasást is azon blogokon, ahol ténferegni szoktam annakelőtte. Semmit nem fogadtam meg most sem, és nem, mintha babonás lennék, de lencsét ettem elsején. És ha igaz, hogy olyan lesz az egész év, mint a kezdet, akkor minden ok, mert - eredeti tervemmel ellentétben, miszerint átalszom a szilveszteri hisztit - egészen véletlenül sikerült belegabalyodnom KH-ba, csak utána láttam, h elmúlt éjfél. Szegény Spangli viszont nem viselte ilyen jól a helyzetet. Nem volt elég beszari eddig is, hát a petárdázó idióták rásegítettek. A nyomorult 2 napig nem mert vécézni utána, és laposkúszásban közlekedett az utcán. Én meg a reggeli sétáltatás(na jó, hajnali) közben félálomban olyanokat képzelegtem, hogy ezeket az emberkéket bezárom egy lesötétített helységbe, és minden testnyílásukba egy-egy petárdát dugok, majd meggyújtom. Viszont Katával alakulgat a kapcsolat, már nem zavarja egyiket sem, ha a másik hozzáér. És a mellékelt képeken az új lakók... nem bírtam magammal már megint, de hát olyan édesek:-)
Tillandsia Seleriana
Tillandsia Fuchsii Gracilis
...ja és Jolánék kaptak egy új szobát KH-tól:
